Az Ifjúsági Világtalálkozó élményei
Életre szóló élményt jelentett a Szatmári Egyházmegyéből részt vett negyvenöt fiatalnak a madridi ifjúsági világtalálkozó.
Augusztus 11-én indult útnak öt kísérőjével negyven fiatal a Szatmári Római Katolikus Egyházmegyéből, hogy az Ifjúsági Iroda szervezésében részt vegyen a madridi Ifjúsági Világtalálkozón. A 25-én visszatért csoport élményeiről, tapasztalatairól Csiszár Lóránt ifjúsági referens írt beszámolót:
„Csütörtökön nagy izgalommal indultunk útnak Madridba, az idei Ifjúsági Világtalálkozó helyszínére. A szentmise, és a zarándokcsomagok kicsit már ráhangoltak minket a közös ünneplésre, ám még hosszú volt az út Madridig. Énekeltünk és sokat filmeztünk, ezzel próbáltuk elterelni figyelmünket az út hosszáról, és fáradalmairól.
Utunk során megálltunk testvéregyházmegyénkben Passauban, ahol az ifjúsági referens és az ottani fiatalok szívélyes fogadtatásban részesítettek. Megmutatták nekünk a város nevezetességeit - köztük a legkiemelkedőbb a Szent István diakónus titulussal rendelkező templom volt, melyben egy orgonakoncertet is meghallgattunk, a világ második legnagyobb orgonáján. A közös vacsora után egy imával zártuk le az együtt eltöltött időt, s indultunk tovább Taizébe, ahol két napot töltöttünk el imádsággal, elcsendesüléssel. Itt minden fiatal megtalálhatta a kapcsolatot a csendben Istennel, így lelkiekben feltöltődve indulhattunk tovább az Ifjúsági Világtalálkozóra.
Hétfő délután érkeztünk meg Madridba, ahol miután elfoglaltuk szálláshelyünket egy plébánián, Nagyboldogasszony ünnepének tiszteletére szentmisén vettünk részt, melyet Ft. Lapka József ifjúsági és ministránslelkész celebrált.
Kedden már elindultunk közösen megnézni a város nevezetességeit, köztük a Madridi Székesegyházat, a környező templomokat és tereket. Sok más nemzetiségű fiatallal találkoztunk, akik szintén felvállalva hitüket, azért jöttek, hogy közösen dicsérjük az Urat, és hogy a hitben gyökeret verve még inkább megéljük kereszténységüket. A nap csúcspontja az Ifjúsági Világtalálkozó nyitószentmiséje volt. Mivel a szentmise spanyol nyelven zajlott ezért nem értettünk belőle sokat, ám maga a tudat, hogy egymillió fiatallal közösen imádkozunk nagy élményt jelentett. A szentmise felemelő hangulatát csak az árnyékolta be, hogy nem tudtunk szentáldozáshoz járulni, a nagy létszám miatt.
Szerda délelőtt elkezdődtek a katekézisek, amit mindenki már nagyon várt, mivel saját anyanyelvén hallgathatta a püspökatyák nevelő előadásait, és az azt követő szentmisét.
A délutáni programjaink igen változatosak voltak, hiszen a szervezők több alternatívát kínáltak fel, így mindenki a neki leginkább megfelelő tevékenységet választhatta: múzeumlátogatás; sportcsarnok megtekintése; koncertek; a Retiro parkban szervezett programokon való részvétel; színházi előadáson és kiállításon való részvétel.
Pénteken részt vettünk a keresztúton is, melyen már jelen volt XVI. Benedek pápa, még ünnepélyesebbé téve az egész szertartást. Bár mi magunk nem vittük a Világtalálkozó keresztjét, mégis lélekben együtt haladtunk Krisztussal a keresztúton.
Szombati napunkat egy közös szentmisével kezdtük, ugyanis hiába voltunk távol otthonunktól nem feledkeztünk meg Szent István királyunk ünnepéről. Ft. Lapka József prédikációjában hívta fel a figyelmünket, államalapító szentünk tulajdonságaira, melyek számunkra is követendőek lehetnek. A szentmise után elindultunk a Cuatro Vientos repülőtérre, hogy közösen virrasszunk a Szentatyával, és az ott lévő fiatalokkal. Egy kisebb vihar is megzavarta a virrasztást, melynek során egy sátor összedőlt.
Vasárnap részt vettünk a pápai szentmisén, ahol ifjúsági lelkészünk áldoztatott a vendéglátó plébánia templomában. Így lelkiekben gazdagodva, és feltöltődve vágtunk neki a hazaútnak.
Visszautunk első állomása Torino volt, ahol megnéztük a híres torinói leplet, s a templom kápolnájában szentmisén vettünk részt. Ellátogattunk Bosco Szent János sírjához, és megnéztük azokat az épületeket melyek otthonául szolgáltak. Egy kellemes környezetben elfogyasztott igazi olasz pizza után, egy Torinóhoz közeli településen töltöttük az éjszakát.
Másnap reggel közös zsolozsmázás után ismét elindultunk. Először Verona nevezetességeit tekintettük meg (Arénát, Júlia erkélyét), majd Innsbruckban töltöttük az éjszakát. Az innsbrucki testvéregyházmegyénkben is kedvesen fogadtak, megmutatták nekünk a város nevezetességeit és a viszontlátás reményében bocsátottak útra. Itt jegyezném meg, hogy minden jótevőnknek megköszöntük a segítséget, és a jól ismert ároni áldás eléneklésével kívántunk nekik további kegyelmekben gazdag életet.
Innsbruckból utunk egyenesen Szatmárra vezetett, ahol a családtagok izgatottan várták érkezesünket. Visszatekintve az eltelt két hétre, bátran állíthatom, hogy annak aki kitárt szívvel, és elmével vett részt a zarándoklaton, biztosan sikerült még inkább megtapasztalnia Istent, közelebb kerülnie Krisztushoz. Így lelki és szellemei táplálékban egyaránt sokat nyújtott ez a két hét nekünk. Aki nem hiszi két év múlva jöjjön el a Rio de Janeiro-i Ifjúsági Világtalálkozóra."
